Az asszonynak a konyhában a helye?

Nem vagyok egy extrém eset, semmilyen szempontból sem. Tulajdonképpen egy átlagos, kétgyermekes anyuka vagyok, átlagos önbizalommal, átlagos nézetekkel, de nem éppen átlagos célokkal...

Az életem az elmúlt időszakban a céljaim megvalósításáért tett lépések megfelelő időbeosztásáról szólt, és még várhatóan ez így is lesz addig amíg csak lehet :)

A következő sorok már régóta kikívánkoznak belőlem, pedig Tőlem nem megszokott, igazán személyes hangvételű lesz... 

Biztos sok anya feltette magának már a kérdést, hogy "Jó anya vagyok-e?", pedig valahol tudjuk, hogyha már ezt a kérdést feltettük magunknak akkor ott gond nem lehet. Hiszen mi sem bizonyíthatná mindezt jobban, mint az, hogy annyira foglalkoztat, hogy képesek vagyunk önmagunk - amúgy is sebezhető lelkét - marcangolni ilyen és hasonló kérdésekkel.

Persze, hogy jó anya vagy ha már gondolkodsz ezen! Hiszen aggódsz és féltesz és törődsz és felkelsz éjszaka és gondoskodsz és meghallgatsz és mindig jelen vagy, tehát szeretsz. 

Nem véletlenül írom ezt. Bennem is felvetődött ez a kérdés, többször is mostanság.

Ugyanis hiába "vagyok itthon" még GYED-en a 1,5 éves kislányommal, minden szabad időmet a céljaim elérésére fordítok.

Amikor csak lehet FESTEK és tervezek és weboldalt fejlesztek és blogot írok és rajzolok és újra festek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom a gyerekeimmel. Inkább máshonnan veszem el az időt.

Napközben amikor alszik a kicsi, az az idő nálam szent és sérthetetlen :) és akkor tudok leginkább alkotni. Este pedig, amikor már túl vagyunk a közös játékon, fürdetésen, mese olvasáson, altatáson, gyors elpakoláson és a gyereksikolymentes, nyugis beszélgetéseken a férjemmel, legtöbbször elkezdek hatalmas kupit csinálni az étkezőasztalon és kipakolom a "spejz"-ből az összes festékemet, a táblákat, a rongyokat, az ecseteket, stb. és csak saját légzésemet hallgatva elkezdek alkotni és megszűnik körülöttem a világ...(Na jó, néha visszatérek a jelenbe egy "Anya, pisilni kell!" mondatra :) ) De amúgy nagyon eltudok mélyedni a munkámban.

Sokszor ez hosszú éjszakába nyúló folyamatot jelent. Reggel pedig nincs kecmec, legkésőbb 7-kor biztosan elindul a nap és készülhetünk az oviba a két kis hercegnőmmel :)

A kimaradt alvást nincs idő bepótolni, de én mégsem panaszkodni szeretnék. SŐT! 

Így vagyok boldog, hiszen azt csinálom amit szeretek, ami boldoggá tesz. 

Nem mondom, hogy a takarítással nem vagyok néha elcsúszva és azért is 'kaptam már a fejemre' hogy "miért nincs egy tiszta fehér pólóm se" :) Arra is rájöttem, hogy hiába szeretek (és állítólag tudok is) főzni, nem kell minden nap, de még 2 naponta sem friss étel. Heti 1x belefér, hogy rendelek magunknak, amúgy meg néha-néha főzök és hála az égnek a férjem is egyre többször veszi kezébe a fakanalat, egyre több sikerrel :)Pedig aztán Ő még többet dolgozik és a munkaideje miatt esélyünk sincs, hogy heti egynél többször menjen el a gyerekért az oviba.

De a jelenlegi feszített tempó tudom, hogy nem állandó, ugyanis szeptembertől bölcsis lesz az én csöppöm és akkor rendes munkaidőben lesz lehetőségem alkotni és mosni is :D

A jövő zenéje, hogy lesz-e végre egy kis külön alkotó sarkom vagy műhelyem, ahol nem kell minden egyes munka után elpakolni és eltüntetni "Anya festékpöttyeit". De ha nem lesz, én azt sem bánom, hiszen így is megoldjuk. Ez esetben maradok a konyhában és bár nemhogy rendet csinálok egész nap itt, hanem inkább rendetlenséget, de a lelkemben mégis minden a helyén lesz ha továbbra is azt csinálhatom amit szeretek.

Tehát a fenti kérdésre a válasz IGEN!, nagyon remélem, hogy a konyhában van a helyem ;)

Köszönöm Nektek a biztató szavakat, a fantasztikus véleményeket, amiket kapok Tőletek akkor, amikor megérkezik egy-egy termékem hozzátok! Ez ad erőt a nehézségekben és értékes visszaigazolás ez számomra, hogy igenis van helyem a hazai dizájnerek között! KÖSZÖNÖM

Kedves Olvasóm! Téged is arra biztatlak, hogy küzdj az álmaidért! Soha ne add fel, tarts ki az elképzeléseid mellett, még akkor is amikor nagyon fárasztó a kezdet...mert sajnos biztos hogy az lesz és valószínű döcögős is az út. De én úgy gondolom, hogy ha van egy álmod, akkor megvan hozzá az utad is! Az rajtad áll, hogy ez az út mennyire lesz hosszú...

bridge

Ha érdekel a munkásságom, kérlek kövess a facebookon vagy látogass el a weboldalamra.

Ha tetszett az írásom, oszd meg másokkal is! :)

Én is itt vagyok!

Hahó Bloggerek én is itt vagyok!
Sokáig idegenkedtem az efajta emberi megnyílvánulástól, mert buta mód, azt gondoltam, hogy azok az emberek szerkesztenek csak blogot akik nagyon ráérnek, nincsenek barátaik és jobb dolguk se minthogy saját kis életüket színesebbnél színesebb képekkel tarkítva próbálják maguk számára emészthetőbbé alakítani...DE rájöttem hogy ez valóban buta hozzáállás!
Lehet hogy vannak olyanok, akik a fenti elgondolás miatt hoztak létre egy új blog profilt, de a többség biztos hogy nem.
Nekem is csak egy alapos motiváció kellett és egy cél ami elvezetett idáig.
Most azt gondolom, hogy nem leszek az "a minden nap leírom mi történt velem" típus, de aztán ki tudja?
Az biztos, hogy elsősorban kisebb-nagyobb alkotásaimat szeretném közhírré tenni és megörökíteni e felületen, remélem sokkal több, mint kevesebb sikerrel :)